Csak egy pillanat volt a múlt –jelen – jövő harcosan érzéki játékában. Abban a világban, ahol megnevettet a mozzanat, maradásra bír egy szó, érzelmet lobbant a pillantás és jólesően izgalmas biztonságot ad az ölelés. Épp csak érezted a benne rejlő ezernyi szikrát, a másnap reggel közös ébredését, az éjszaka álomszerűen igaz valóságát. Egyetlen pillanat megannyi édesen buja és kacéran valós létezése.
Hallottad már a zaj közepén a csendet dalolni? Szerényen, kedvesen, kérdőn igenlő arcát mutatva neked. Amikor magtalálod a valódi önmagad a szemében. Belenézel és érzed, hogy lezártál egy életfejezetet és a két kapu közötti szakaszban ácsorogsz. Elengedve a régit, nyúlva az új, a jövő felé. A pillanat pedig belevésődik örökre az emlékeidbe, az énedbe a tetteid mozgatórugójába. Belekúszott egy óvatlanul édes szempillantás alatt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: