Igazi női energiák, inspiráló csajok és pasik itthonról és a nagyvilágból, akik a komfortzónájukat már kitágították és megtalálták a saját útjukat. Vallom, hogy a jó példák ihletet, energiát és lendületet adnak, ezért is szeretnék egy új sorozatot elindítani nektek. Lehet, hogy az útunk, amíg elérünk oda, néha rögösebb, nehezebb, kacskaringósabb, de biztos , hogy megéri.
Elsőre egy német lány, Conni mindennapjaiba pillanthattok be, aki gondolt egyet, majd hátizsákkal és a laptopjával nekivágott a világnak. Azóta utazik, jól érzi magát és utazásairól blogot indított.
„ Az otthonod ott van, ahol otthon érzed magad.” Nem csak a falak, a bútorok a hely adják meg ezt az érzést, hanem a mindennapok lehetőségei, a környezet a belső rend és érzés ami kiegyensúlyozottságot,nyugalmat és biztonságot sugal. Egyáltalán nem biztos, hogy ot kell leélned az életedet, ahova születtél.
- Mi késztetett arra, hogy változtass az életeden?
Mindig élt bennem a vágy az új keresésére, de sokáig elhesegettem magamtól ezt az érzést. Nem is tudtam pontosan hova tenni és azt sem tudtam, mit kezdhetnék vele. A megszokások rabja voltam. Suli, tanulás, alvás aztán munka, otthon, alvás. Mókuskerékben éreztem magam és az igazi boldogságot csak azok a hetek jelentették számomra amikor a nyári szünetben elutaztam vagy szabadságon voltam és elindultam turistáskodni. Lassan, de ráébredtem, hogy reggel nyolctól délután ötig meló, majd rohanás bevásárolni, házimunka , alvás üzemmmód és minden kezdődik előlről életforma nem nekem való.
- Melyik volt az az első utazásod, amikor érezni kezdted, hogy ez az életforma rólad szól?
Húsz évesen fogtam meg előszőr a hátizsákomat és pakoltam úgy tele, hogy Thailandban ne érhessen semmi se váratlanul. Ez volt az első szárnypróbálgatásom.
- Az egyetemen kommunikációt és PR –t tanultál. A mostani életformád merőben eltér egy ilyen végzettségű ember mindennapjaitól.
Már az egyetem alatt is dolgoztam, így elég hamar belecsöppentem a munkás-tanulós hétköznapokba és azt éreztem , hogy minden kezd összeszűkülni körülöttem. Nem találtam a helyemet és mindig csak tettem a dolgomat. 2009-ben aztán vettem egy egyirányú jegyet Indiába. Fél évig éltem ott, innen Ausztráliába vezetett az utam, ahol két évig éltem és megismerkedtem a barátommal is. Visszajöttünk Berlinbe és elkezdtem dolgozni egy reklámügynökségnél. Körülbelül két hónap után már újra éreztem a hivogató szavakat a távolból, az ismeretlenből. Újra szűkülni kezdett a világ a körülöttem. Nyolc hónapig „bírtam „ ezt az állapotot.
- Felmondtál?
Igen, eljöttem és elhatároztam, hogy megvalósítom önmagamat. Összekötöm a kellemest a hasznossal. Az életmódomat a munkámmá varázsolom.
- Ekkor született meg a blogod.
Tudtam, hogy az utazásokat folytatni akarom, tudtam azt is hogy mit nem szeretnék tovább csinálni. Innen már egyenes volt az út a blogomhoz. Utazás és életmód. Egyenes mondom, legalábbis a fejemben. Ott hamar összeállt a kép. Az élet azonban sokszor tol elénk plusz kihívásokat vagy nem biztos, hogy pont úgy gondolja ahogy mi is szeretnénk.
- Falak és akadályok. Tudom, gyakran szembesülünk vele.
Igen, megpróbálnak megtorpanásra ösztönözni. Kaptam én is hideget- meleget. Támogatást – ellenszelet. Bevallom, voltak olyan helyzetek, amikor könnyebb lett volna megállni, elfelejteni a vágyaimat és visszatérni a taposómalomba.
- Mi adott erőt, hogy ne add fel?
A vágyaim ekkorra már konkrét célokként lebegtek a fejemben. Túl sok energia, gondolat és tervezés feküdt benne. Azt is tudtam, hogy ha nem próbálom meg most, akkor soha nem fogom.
- Nem akartál még mélyebbre visszakerülni az örökös körforgásban. A komfortzóna egyik legaljasabb csapdája kerített volna a hatalmába. Az örökös vágyódás és a félelem, a megfelelési kényszer erős és magabiztos hármasa.
Valószínűleg, ha akkor nem lépek, még most is egy irodában ülök és megszokásból élem az életemet. De az akkor nem az én életem lenne. Nem az, amire vágyom.
- Mi vonzott leginkább, a szabadság, a függetlenség érzése vagy a kiszámíthatatlanságban rejlő változatosság?
Tulajdonképpen mindhárom tényező. De volt ott még valami. A kíváncsiság. hogy milyen a világ. Hogy melyik környezetben, hogyan élnek az emberek…és persze a nagy kérdés, én, hogy tudok alkalmazkodni ezekhez a környezetekhez. Önmagamat is kerestem az út során. 2012-ben elutaztam Balira és elkezdtem intenzíven bloggolni.
- Mi az a három dolog ami a leginkább megváltozott benned , az életedben?
A legfontosabb talán a végtelen szabadság érzése és ez nem feltétlenül azzal függ össze, hogy „bárhol” élhetek, hanem sokkal inkább azzal, hogy megcsináltam, sikerült, nincsenek korlátaim. Gyakorlatilag azzal, hogy kitágítottam a komfortzónámat, lebontottam azokat a belső korlátokat amik beszabályoztak. Az érzéseim szabadsága adja most azt a lendületet, amivel a mindennapjaimat élem. Nyilván mindezek mellet én is dolgozom, de én dönthetem el, hogy hol és mikor. Ez még tovább növeli a szabadság érzetemet.
- Miben változott még az életmódod?
Mivel nem élek stresszes életet, sokkal kiegyensúlyozottab vagyok. Többet tudok foglalkozni az egészséges táplálkozással és különféle mozgásformákkal is. Rendszeresen jógázom és meditálok. Ott vagyok ahol lennem kell.Jól érzem magam a bőrömben és önmagammal és a világgal is kibékültem.
- Család, barátok? Nem hiányoznak?
Szerencsére ma már a technika segítségével bármikor tudunk bezsélni egymással, a munkamódszeremnek köszönhetően pedig bármikor repülőgépre ülhetek és hazautazhatom.
- Ha újra kezdhetnéd…?
Előbb vágnék bele a kalandba. Persze ehhez több önbizalomra is szükség van. De el kell hinnünk magunkról, hogy képesek vagyunk rá. A saját érdekünkben.
Vannak térbeli, időbeli és megvalósításbeli határaink is. Van, aki egyszerre feszegeti valamennyi személyes határzónáját azért, hogy feladatait önmaga szabhassa meg éppúgy, mint napi életvitelét is. Ilyenkor lehet igazán jól összeegyeztetni a személyes szabadságot a munkánk szabadságával.
#laptoplifestyle #komfortzónakihívás
Ha kíváncsi vagy Conni mindennapjaira, itt követheted: instagram, planetbackpack
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: