Stőhr Gréta vegán chef, a Gréta Konyhája Vegán életmód-, és szakácskönyv szerzője.
„ A nem döntés és a halogatás a lehető legrosszabb taktika, amit magunk ellen elkövethetünk. „
Grétával életmódváltásról, elfogadásról, változásokról, a komfortzóna határairól beszélgettünk és a lélek útjainak megannyi apró és nagyobb mozzanataiba pillantottunk bele.
- Az életmódváltás egy döntéssel kezdődik. Sokszor fordul más irányba az életünk, gyakran érkezünk döntési pontokhoz. Számtalanszor érezzük, hogy egy helyben toporgunk, nem jó irányba haladunk, nem ott vagyunk ahol lennünk kéne.Mi volt az oka annak, hogy életmódot váltottál?
- Igazából egy fogyókúra miatti betegség. Sajnos nem törődtem vele, hogy mennyi fehérjét viszek be a szervezetembe. Stresszes életmódot éltem a munkámból kifolyólag és a táplálkozásom sem volt tökéletes. A második hullám akkor volt, amikor a gyermekem megszületet, hiszen akkor már nem csak magamért, hanem érte is felelősséggel tartoztam.
- Utólag visszagondolva nyugodtan mondhatod, hogy jó irányba vitte az életed. Volt egy holtpont, ami megtörtént, de felálltál és az életed minősége 180 fokos fordulatot vett.
- Mindig azt gondolom, hogy minden történés értünk van. Ezért mindig elfogadom, ami történik.
- Mennyire könnyű az elfogadás, esetleg pont egy negatív élethelyzetben ? Tanulható ez a hozzáállás? Hosszú út vezet addig a pontig, hogy ilyen jellemmel rendelkezzünk és megkűzdjünk ezekkel a dolgokkal vagy egy döntés szükséges hozzá, egy elhatározás és a pozitív gondolkodás?
- Jó lenne ha egy varázsütésre változtathatnánk a gondolkodásmódunkon, de azt hiszem , hogy nagyon sok mindenen kell átesnünk, sok negatív eseményen és tapasztalaton, hogy mindezt tanulásként tudjuk felfogni. Nálam minden egyes negativ történés ahhoz vezett, hogy az lehessek aki ma vagyok. Egy pozitív gondolkodású emder.
- 10 év vegatáriánus és 5 év vegán életmódot tudhatsz magad mögött. Mindezek a saját tapasztalatok és az élethez való pozitív hozzáállásod egyik nagy sikere a vegán szakácskönyved, amivel ezt az életszemléletet is sikerült átadnod az olvasóknak.
- Mindig bennem volt az érzés amikor elindultam ezen az úton, hogy egyszer írnom kell majd egy könyvet. Ez egy belső kényszer volt, mégis számtalanszor éreztem úgy, hogy az időpont még nem érkezett el. Mindig találtam kifogásokat, még nem tudok eleget, még tanulnom kell, még nem ez a megfelő időpont. Mindeközben a blogomon és egyéb helyeken már több mint 150 receptem volt feltöltve .
- Ekkor keresett meg egy kiadó.
- Igen, pont ezeken gondolkodtam, amikor megkerestek én pedig egyből igent mondtam, mert tudtam, hogy ha most nem indulok el ezen az úton, akkor csak húzni és halogatni fogom, úgy érezve, hogy a megfelelő időpont soha nem fog eljönni.
- A halogatás művészete sokunkban zsigerekből benne van. Viszont ez a tulajdonság, gátat szab az életmódváltásnak is.
- Én ilyenkor mindig azt szoktam mondani, hogy ki ha én nem és mikor ha nem most. Minden nap és minden alkalom jó arra , hogy változzunk és változtassunk. Az emberek többsége általában hajlamos arra, hogy megvárja amíg valamilyen módon rá lesz kényszerítve a váltásra, pl. különböző betegség formájában jelez a szervezete, vagy fáradékony lesz, rossz a közérzete, puffadás zavarja. Hajlamosak vagyunk a halogatásra az élet minden területén.
- Nagyon nyitott és empatikus személy vagy. Mennyire tudod meggátolni a negatív hatások, emberek vagy a környezet rád való hatását?
- Van erre egy módszerem amit akkor kezdtem el használni amikor életmódot váltottam és vegán lettem. A tisztább étkezéssel tisztábban is kezdtem el látni. Ezért jobban ki tudtam szűrni azt, hogy kik és mik az igazán fontosak az életemben. Megpróbáltam minden negatív kapcsolatot tisztázni és lezárni.
- Mennyire volt nehéz ezeket a döntéseket meghozni?
- A családomnál azt a technikát alkalmaztam, hogy mivel én belülről változtam és pozitívan , ezért rájuk ragadt ez a pozitív változás. Bizonyos dolgokban, ha tudok segítek, ha pedig nem tudok, akkor inkább elhatárolódok a problémától. Megmondom, hogy én ebben nem tudok segíteni . Nagyon fontos , hogy tudjunk nemet mondani. Szeretetteljesek vagyunk, de ha már minket gátol egy bizonyos kérés, vagy dolog, akkor tudnunk kell nemet mondani. Nagyon fontos a saját fejlődésünknek a szemünk előtt tartása. Ha tududnk adni másoknak, akkor adjunk, de amikor már csak leszívnak belőlünk, akkor nemet kell mondani.
- Ez egy nagyon fontos és ugyanakkor nagyon nehéz változási pozíció, hiszen nemet mondani nem könnyű feladat. Bennünk van a megfelelési kényszer a szeretetéhség.
- Tulajdonképpen kicsi korunk óta belénk rögzülnek ezek e kényszerek. Az iskola, a szüleink, a munka, mindig meg kell valakinek felelnünk. Az élet egy bizonyos pontján, amikor már rájövünk arra , hogy nem tudunk megfelelni mindenkinek, akkor látjuk át az egész játszmát , hogy a legfontosabb, hogy önmagunknak megfeleljünk.
- Megnéztem a blogodat, a szakácskönyvedet, visszanéztem a műsorodat, sőt, többször találkoztunk már személyesen is. Ha azt kérnék tőlem,hogy egy szóval jellemezzem Stőhr Grétát, akkor csakis egy jelző jut az eszembe. Tündérlány. Mert nyitott, pozitív, életigenlő és a sok sok tapasztalatát amit összegyüjtött azt nagyon szeretné átadni nekünk. Ahogy kutattam a posztjaid között, megfogott egy mondatod : „ A főzés az a pillanat, amikor lelket adsz egy receptnek ! „
- A receptek és a tudás nem az enyém. Valamilyen csatornán elérnek, tettekre, megvalósításra sarkallanak. A főzés pedig egy olyan formája ennek az életmód-, és gondolati váltásnak, amibe szívvel lélekkel bele tudom élni és tenni magam. Átadhatom a tapsztalataimat, az érzéseimet a tudásomat amit kaptam az évek során.
- A nyitottság, a motiváció és az adott pillanat élvezete, mind hozzájárul a komfortzóna tágulásához .
- Én teljes mértkében komfortzónán kívüli embernek vallom magam. Ha magamtól nem is akarok kilépni, biztos, hogy az élet egy olyan eseményt, körülményt teremt körülöttem, hogy ki kell lépnem. Én pedig mindig azt választom, hogy lépek. Sokszor elgondolkodom: „ Erre képes vagyok? Nem tudom…jó, akkor megnézem, hogy képes vagyok-e rá ? „ és a végén az élet mindig visszaigazol, hogy tényleg képes vagyok rá. A nem döntés és a halogatás a lehető legrosszabb taktika, amit magunk ellen elkövethetünk.
- A kíváncsiság hajt előre?
- Az is. Kíváncsi vagyok, hogy magam meddig tudok elmenni. Akár a testedzésben, akár a lélek útján, akár a sikerek útvesztőjében…
- Mindig ilyen voltál, a komfortzónádon kívül sétáltál? Soha nem érezted szűknek?
- Azért nem mindig, de a legtöbbször azon kívül jártam. Bár ezzel együtt szeretem a biztonságot is, hisz a kettő nem zárja ki egymást. A biztonságra vágyás eleve minden nőben benne van. De amit az élet elém dob lehetőségeket, azokat megpróbálom a legjobban kihasználni és megyek előre . Hálás vagyok az életnek, hogy egy csodás férfi mellett élhetek, nagyszerű, harmonikus családban. Enélkül nem tudnám végezni az életfeladatomat. Ez adja meg a hátteret, hogy bárhová is megyek, bármit is teszek, biztonságban, szeretetben élhetek és ezért nagyon hálás vagyok. A hála gyakorlása és a szolgálat, pedig a legfontosabb dolog az életemben.
