Álltál már szemben önmagaddal? Tudod, arra az érzésre gondolok, amikor indulnál, megvalósítanád önmagad , de valami újra és újra visszahúz és mindig ugyanaz a folyamat játszódik le benned.
A kis hangot megállás nélkül hallod duruzsolni a füledben: „Kezd el! Vágj bele és majd meglátod! Próbáld ki magad! A lényeg, hogy csináld, a többi majd jön magától!” De nem megy, valamiért nem mozdulsz. A kis hang nem adja fel. Ő bezzeg mondja, duruzsolja. – valahol ugyanolyan elszántsággal, mint amilyen elszántsággal te meg arra vársz , hogy majd jön a megfelelő pillanat.
Végig gondoltad már, hogy miért toporogsz egy helyben és miért nem teszed meg az első lépéseket? Miért csak gondolatban játszol egy új életet?
„Félek.” – hallod egyszer csak a szíved körül egy aprónak tűnő, de annál nagyobb hatással bíró szó feléledését…és aztán lassan megfogalmazódik benned az egész folyamat, az hogy mitől is félsz tulajdonképpen… nehéz bevallani még önmagunknak is.
„Félek felvállalni magam, a gondolataimat. Félek a kritikától, a cinizmustól, az ítéletektől. Félek attól, hogy el fogok bukni, hogy nem sikerül, hogy elszáll a lelkesedésem és mindeközben értékes időt pazarolok el. Félek. „
A félelem pedig ellenállást szül. Megtorpansz, viszakozol, lemondasz róla, eltereled a figyelmedet, elnapolod. Vársz egy jó, egy legjobb pillanatra. „Nem most, majd holnap, majd máskor. Még nincs itt az ideje. „ A legviccesebb és a legszomorúbb az egészben, hogy a döntés hiánya miatt végül éppen a félelemre pazarolod el az idődet. A megvalósítás helyett a halogatást választod. Így aztán még mindig ugyanott tartasz. Szeretenél valamit, de nem lépsz. Vágysz valamire, változtatnál, de nem teszed. ..és tudod mi a legszomorúbb az egészben ? Az, hogy minél tovább halogatsz, annál kevésbé fogod rávenni magad arra , hogy megvalósítsd magad. Annál nagyobb lesz a félelmed és a megszokás eluralkodik rajtad. Az új, amire vágysz , egyre távolibbnak és egyre idegenebbnek tűnik és a komfortzónád egyre kisebb lesz . Fogva tart beszabályoz és eldönti helyetted, hogy mikor és merre indulj. Megmondja, hogy mit tegyél. Az, hogy te a zónán kívül is azt és úgy tennéd-e, mint most, a zónán belül, az már nem érdekli.
Szóval toporogsz a startvonalnál és várod a pillanatot. Közben eltelnek a napok, a hónapok és az évek. Körülötted újabb és újabb ötleteket valósítanak meg – mások. Ez persze újabb frusztrációt és depressziót okoz neked…. Nem vettél észre valamit? Ez egy ördögi kör, ahonnan csak te tudod kiszabadítani magadat.
Úgyhogy ahelyett, hogy végignézed a környezetedben lévők önmegvalósítását, végighallgatod a halk duruzsoló hangocskát újra és újra a füledben, ahelyett, hogy szemerehányásokat teszel magadnak amiért nem kezded el, – mert tudom, hogy teszel – láss neki és teremtsd meg a saját álmaidat!
Próbáld meg egyszerű trükkel: ” akkorismegcsinálom !” vagy ” végigiscsinálom !” Tűzz ki magadnak egy kisebb célt, aminek köze van a “nagy”tervedhez. Ami ahhoz kell, hogy elindulj azon az úton, amire szeretnél rálépni. Válassz egy idővallumot. Egy hónap, két hét, másfél hónap…. számítsd ki körülbelül mennyi időre van szükséged. Arra figyelj, hogy se túl kevés , se pedig túl sok időt ne adj magadnak. Mert akkor csak két dolgot érhetsz el. 1.végtelen stressz 2. további halogatás. Minden nap tegyél valamit azért , hogy ez az új álmod, karriered, célod, terved megvalósúljon. Készíts TO DO listát . Persze , gyerekesnek tűnik, de hidd el beválik: ha teljesíted az aznapra kitűzött tervedet, akkor a nap végén jutalmazd meg magad valamivel. Ha viszont halogattál, csúsztattál stb. akkor egy előre kitalált büntetésben részesülsz. Pl. nem mehetsz aznap futni, nem kezdheted a másnap reggelt kávéval….jajj nekem ez egyenlő lenne a katasztrófával. 😉
Szóval, vágj bele, bízz önmagadban bármi is legyen az álmod, ne halogass, ne várj jobb időkre, tökéletesebb pillanatra, mert az most van. Pont most és pont itt.
Ölelés megy és csodás pillanatokat az új utadon.
kép.pinterest
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: