Vágyakozunk, remélünk, próbálunk építkezni önmagunkból, a lehetőségeinkből . Próbáljuk hátrahagyni a félelmeinket a kételyeinket. Mégis vannak olyan pillanatok , amikor megakadunk. Sokszor ezek a pillanatok azok, amikor nem is kell más, mint egy kedves szó, egy bölcs gondolat. Mert a jó gondolat, a megerősítés elindít bennünk valamit és újra az utunkra helyez.
Hallottam egy régi történetről, ami időnként újra előkerül és minden alkalommal bebizonyosodik, hogy nagyanyáink tanácsai még ma is érvényesek .
… egy fiatal lány kétségbeesve és vigasztalásra vágyva keresi fel a nagymamáját . Elpanaszolja neki a gondjait. Az idős hölgy figyelmesen végighallgatja , de nem válaszol. Ehelyett feláll és a tűzhelyre tesz három fazék vizet. Az egyikba burgonyát, a másikba tojást, a harmadikba őrölt kávét tesz.
Húsz perc múlva megkéri az unokáját, hogy sorra nézze meg, kóstolja meg az ételeket.
-Mit tapasztalsz ? – kérdezi
-A krumpli puha lett, a tojás kemény, a kávé pedig csodálatos.
-A krumpli , a tojás és a kávé is ugyanazt “élte” át. – válaszolja a nagymama – Forró vízben főtt ugyanannyi ideig. A víz megváltoztatta a tojást és a krumplit. Keménnyé illetve puhává váltak. A kávét azonban nem tudta a víz megváltoztatni. A kávé változtatta meg a vizet.
Az unoka elgondolkodik és megérti a mindenkire érvényes örök igazságot.
Tőlünk függ, hogy az élet átformál, keménnyé vagy puhává változtat vagy pedig mi változtatjuk meg az életünket.
A döntés és a lehetőség mindenki kezében ott lapul…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: