Szellemi motiváció, testmozgás,rend tudat és családi kötődés – de hogyan segíthet mindebben a lakás, a szobája?
Segíthet-e egyáltalán vagy nem, közvetlen környezete abban, hogy szellemi és testi fejlődésében a legtöbbet hozzuk ki.Erre kerestem a választ.
1. Játszótér, tanulószoba és tornaterem – de mindez a gyerekszobában?
-„Ne várjunk túl sokat a gyerekszobától, hiszen többnyire nagyon nehéz azt a számos funkciót, melyet el kell látnia kis alapterületre bezsúfolni. Ha kicsi a gyerekszoba inkább gondoljunk rá, hogy van élet a gyerekszobán kívül is!” A legfontosabb a kicsiknek, hogy biztonságban érezzék magukat a szobájukban. Nem pedig bezsúfolva, nagy bútorokkal körülvéve. Emiatt is nagyon fontos, hogy mindig a gyerek életkorának megfelelő léptékű bútorok kerüljenek be a szobájába. A funkciók közül pedig, ami nem fér el, majd talál más helyet magának a lakásban. Biztos vagyok benne, hogy a picik hamar és főleg könnyen feltalálják magukat és minden tevékenységhez megtalálják a számukra ideális helyet. Nekünk csak egy dolgunk van. Nem kell őket mindennel a szobájukba küldenünk.
2.Mikortól szólhatnak bele a gyerekek, szobájuk kialakításába?
– „Körülbelül három éves korra érik el azt a szintet, hogy már tudatosan akarják alakítani saját környezetüket. Persze ilyenkor még csak olyan kérdésekben döntőképesek, hogy az ágy kék, vagy piros legyen, a fal sárga egy színű vagy mintás? Két, három évente érdemes leülni és megvizsgálni gyermekünkkel közösen, hogy a szoba berendezése még azonosul-e a korával és igényeivel.Mindez lehetőséget ad a közös alakítgatásokra, ha pedig drágább kívánságok kerülnek fel a listára, keressünk kompromisszumos megoldásokat. A lényeg, hogy az új szoba, vagy új design ,úgy hat a gyerekre, mint egy előrelépés az úton a felnőtté válás útvesztőiben.Ez pedig nagy boldogságot okoz a csemeténknek.
3.Miért szeretik a gyerekek az erős színeket?
-” Általánosságban ez tényleg így igaz és fejlődéspszichológiai okokra vezethető vissza.Az újszülött pár hét után elkezdi megkülönböztetni a színeket. Ilyenkor az éles kontúrok segítik őt a felismerésben. Minél erősebb egy szín , annál élesebb a kontúrja a többi alapszínhez képest. A kisgyermek öröme és érdeklődése az éles színek iránt azonban még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gyerekszoba falainak úgy kellene kinéznie, mint egy papagájnak. Ennél sokkal fontosabb, hogy a szoba világos legyen és melegséget sugározzon.”
4.Csak a gyerekszoba legyen a játszás színtere?
-” Minden gyerek – minél kisebb,annál jobban igaz ez a megállapítás – keresi a szülői melegséget, biztonságot , közelséget. A picik, kifejezetten látó és hallótávolságban érzik jól magukat .Azáltal is nagyon sokat tanulnak, hogy megfigyelnek minket. Figyelnek és utánoznak. Nem kell tehát őket minden egyes percben visszaküldeni a szobájukba. Hagyjuk őket nyugodtan körülöttünk tevékenykedni.”
5.Mikortól van szükség önálló gyerekszobára?
-” Kifejezetten pszichológiai oldalról megközelítve a kérdést, három éves kor környékén már mindenképpen jót tesz az önálló szoba. Ebben a korban kezd igénye lenni rá, hogy időnként elvonuljon és zavartalanul a saját kis világában legyen. Nagyon jó ha a testvéreknek közös játszószobájuk van. Ha azonban túl nagy a korkülönbség vagy pl. a rendrakási szokások és igények, akkor mindenképpen könnyebbséget jelent mindenkinek, ha külön szobájuk van. “
6.Befolyásolhatjuk-e a gyerek ízlésvilágát?
-” Igen. És tesszük ezt, akár akarjuk, akár nem.Már az első év végétől megkezdődik az ízlésformálás. Minden amit a gyermekünknek mondunk hat rá. Nemcsak az információink, a döntéseink is. Az, hogy hogyan reagálunk valamire, hogyan mondunk valamit, sokat elárul értékítéletünkről. Ezeket a korai benyomásokat elraktározzák és bár még számos benyomás és hatás éri őket, nagyon meghatározóak és maradandóak ezek a kezdeti ráhatások. Amik természetesen ugyanígy levezethetőek és adaptálhatóak az őt körülvevő környezetre is. “
7.Van-e a gyerekeknek velük született igényük a rendre?
-” Hatalmas nagy nem a válasz. (tisztelet a kivételnek.) A rendcsinálást , pakolást meg kell tanulniuk. „Együtt sokkal könnyebb és izgalmasabb!” mottóval, gyakorolhatunk bátran együtt a kicsikkel.De vigyázzunk, mert a hatalmas káosz között, lehet, hogy egy építészeti csoda bújik meg legóból építve. Ezt pedig lehet, hogy jobb lenne nem szétrombolni. Úgyhogy csak óvatosan! De hogyan különböztethetjük meg az alkotást, műremeket , a rakás építőkockától? Kérdezzük meg a művészt, hogy mit épített! Ha egy egész történetet elmesél hozzá, akkor biztos, hogy komoly műalkotással állunk szemben.
8.Mennyi technikát engedjünk be a gyerekszobába?
-” Már négyévesen is bámulatosan kezelik a számítógépet, mégis azt mondom ez még korai lenne. Iskolás kortól, tíz éves kortól kezdve megkaphatják a papa régi gépét. A játékokat azonban gondosan válogassuk meg, éppúgy mint ahogy azt is meg kell beszélnünk , mit tölthetnek le, mit nézhetnek meg az interneten Szabályokat kell szabnunk abban is, hogy mennyi időt tölthetnek el a számítógép előtt. Ez azonban vonatkozik a tv képernyő előtt eltöltött időre is. “
9.Mennyi toleranciát igényel egy gyerekszoba?
-” Vezérfonalunk legyen: A gyermekek saját birodalmát tartsuk tiszteletben! Legalábbis olyan szinten amely a normál szülői értékek határán belül mozog. Tehát a tolerancia nem azt jelenti , hogy el kellene tűrnünk a hajnalig tartó bulizásokat, hogy haverok aludjanak nálunk és erről csak reggel értesüljünk, amikor a fürdőszobában egy idegennel találkozunk. “
