Bátortalan, lopott pillantások, éber éjszakák, várakozás…..az egykori nagy ő, az első, sokszor beteljesületlen szerelem, tényleg olyan felejthetetlen, mint ahogy az emlékeinkbe égette bele magát, vagy csak az emlékezetünk vív velünk egy édes – szomorú csatát?
Az iskola negyedik osztályában kezdődött. András a szünetben odaadta a tízóraiját, majd hirtelen elszaladt. Másnap újra kaptam tőle egy szalámis zsömlét, harmadnap sonkásat, kakaós csigát és ez így ment egy hónapig. Mielőtt odaadta volna, percekig a szemembe nézett, majd felém nyújtotta, elvörösödött, megfordult és már csak a hátát láttam, amint a folyosó felé veszi az irányt. A gimnázium feléig osztálytársak voltunk , de soha nem szólt hozzám, csak félénken nézett a távolból, csendesen visszahúzódva. Harmadikosok voltunk, amikor elköltöztek és utána már nem találkoztunk többet.
A világ tele van még Andrásokkal, gondoltam akkoriban és a tévedésre csak évekkel később jöttem rá. Az ártatlan, még tiszta, első szerelem érzése csak egyszer adatik meg. Amikor az egyik barátnőm véletlenül összefutott a gyerekkori szerelmével, majd három hónap múlva összeházasodtak, újra eszembe jutott András. Vajon megvan benne is a potenciális „herceg a fehér lovon” és tényleg ő lenne az első és az igazi?
Elhatároztam, hogy megkeresem. A gondolat azonban könnyebben jött, mit az eredmény. Sehol sem találtam. Sehol nem volt nyoma, még az internet is csődöt mondott vele kapcsolatban. András még a szociális hálók szövevényes kapcsolati rendszerében is fellelhetetlen maradt. Aztán végre, négy heti keresgélés után, rábukkantam a nővérére Évára. És láss csodát, annyi év után a kezemben tartottam azt a hétjegyű számot, ami elvezethet hozzá. Egy nap és két pohár bátorító vörös bor után felhívtam. A felesége vette fel a telefont, de rögtön szólt neki, hogy egy régi osztálytársa keresi. Beszélgetésünk, megdöbbentően flottul és zavartalanul kezdődött, jókedvűnek és energikusnak tűnt. Örült, hogy felhívtam és találkozni akart velem. A viszontlátást egy héttel későbbre beszéltük meg. Megpróbáltam felidézni hangjában a régi Andrást, de mintha két külön világ találkozott volna a fejemben.
Aztán, eljött a szombat délelőtt és a napsütés a kíváncsisággal karöltve együttes erővel győzték le, a bennem szunnyadó félelmet. Útközben elképzeltem, hogy nézhetett ki 19, 25 vagy 30 évesen. Eljátszadoztam a gondolattal, hogy talán most megtalálja az akkor ki nem mondott szavakat. Zakatolt a szívem, amikor megnyomtam a kapucsengőt, de nem volt időm rá, hogy meggondoljam magam, vagy újult erőkkel felfegyverkezve érezzem magam magabiztosnak.
Egy szempillantás alatt ott állt előttem életnagyságban a gyerekkori szerelmem. Magas volt és piszkosul szexi. Gondolatban harcot vívtam egykori önmagammal és vitáztam a 10 éves Andrással. „Örülök, hogy újra látlak!”- őszinte mosollyal ölelt magához. Fehér pólóján éreztem a napsütés és az öblítő virágillatának keveredését.
A házba lépve megcsapott a friss kávé illata. Igazi családi fészekbe csöppentem, ahol fogva tartanak az emlékek, játszani hívnak a pillanatok és tettekre sarkallnak a célok.
András állatorvos lett és szívvel lélekkel a hivatásának él, felesége pedig az a lány , akit még a gimnázium harmadik osztályában ismert meg és akivel azóta is együtt vannak. A nappaliban két kis lurkó szélvészként rohant át. Éppúgy, mint gondolataimban a kérdések sokasága. Összeszedve minden bátorságomat, tettem fel neki a kérdések kérdését . – „ Tudtad, hogy te voltál az első nagy szerelmem? „ – „ Tényleg ? „ – kérdezte csodálkozva és kávéscsészéjét visszatette az asztalra. A porcelán és az üveg koccanása visszahozott a jelen valóságába. –„Odaadtad a tízóraidat és titokban mindig figyeltél. „ a hangom úgy csengett, mintha ismét tíz éves lennék – „A tízóraira emlékszem …és rád is. – tette hozzá rövid szünet után – Gyönyörű, hosszú, göndör szőke hajad volt. „
Puff neki, ez kemény és ütős volt. Nagyot kortyoltam a kávémból, hogy a válasszal együtt nyeljem le és tüntessem el örökre a fülembe és szívembe maró szófoszlányokat. Ő rám mosolygott a 25 évvel ezelőtti mosolyával, csak sokkal magabiztosabban és ragyogóbban. Olyan édesen, hogy képes lettem volna újra beleszeretni. A gond csak az volt, hogy mindig is barna és egyenes hajam volt.
