Mi lenne ha,…a facebook valóság lenne ?! Csak egy napra ! Kipróbálnád? Kibírnád? Vagy beleőrülnél?
Használjuk. Szidjuk.Szeretjük. Utáljuk. Ha rég néztünk rá, hiányzik. Sokszor kijelentjük, hogy a facebook nem is a valós életet tükrözi. Igaaaaz ? Na, valld csak be halkan …te is így érzed. Ahaaa, és mégis…
De mi lenne, ha a facebook valóban a valós életet, a realitást tükrözné? Mi lenne, ha benne élnénk a facebookban? Íme, egy nap Facebookországban :
Reggelente, kb öt másodperccel azután, hogy felébredtünk és a nyamvadt vekkert a földhöz hajítottuk, a fülünk mellett hangos csatakiálltással dübörögné a hangosbemondó, hogy épp milyen időjárás van.
„ Ömlik, mintha dézsából öntenék. OMG. ” „Vissza akarom kapni a nyaraaaat!! Utálom a hideget és az esőt !” „ OMG ma sem megyek sehova .”
A celebgyárak is beindulnak lassan és a neon reklámokon felvillannak a celebfotók, csücsörítve, alig ruhában és édes színes macaronok társaságában.
Fogmosás közben ismerőseink éppen aktuális zeneszámait hallhatjuk, hol depressziós, hol tombolóan érzéki stílusban. Szuper, azonnal veszi a radarunk, hogy Károlynak megint depis napja van, de Éva végre boldognak tűnik. Én viszont egyik zenére sem vágytam. Na mindegy. Kiposztolok én is egyet, hadd hallják mások is , milyen kedvem van épp ma, épp most, amíg fogat mosok. Aztán hirtelen eszembe jut, hogy tuti képet csinálhatnék a zeneszám mellé. „ Épp most kelltem ki az ágyból, fogat mosok és ezt a számot hallgatom „ Tökéletes, ezt fogom kiírni mellé A képen pedig a fürdőszobatükörben pont látszódni fog egy kicsi a combomból, na majd lábujjhegyre állok, hehe, az ujjatlan rövid pólót még felveszem a sortomhoz, hajat mosok, kisminkelem magam, de csak enyhén…mert az lesz a felirat , hogy épp most kelltem fel… ! illetve most, ma –hiszen facebookországban vagyok – kiszaladok az utcára, hogy mindneki lásson és elkiálltom magam.
Reggelizés közben mindenféle diashow képei üldöznek, Éva tegnap esti vacsorája, Éva reggelije, Botond szerelmes szíve , amit elküld Krisztinek, Károly a depis zene után mindenkinek elmondja, hogy szingli ….jajj… OMG jönnek a válaszok és a lájk szó többszöri beleüvöltése az univerzumba. Megint Éva reggelije, de most más szemszögből. Kicsit átrendezte az asztalt, cappuccino és pár eper is felkerült a croissant mellé.
Nyugodtan szeretnék reggelizni, de állandóan össze-vissza rohangálnak a lakásomban az emberek. Odaköszönnek, továbbmennek, mondanak egy mondatot, majd kilépnek az ajtón. Mások tovább maradnak, „ Hello”– mondja valaki, megáll a szoba közepén, rám néz és reakcióra vár. „Halihóóó” kiálltja a másik és ő is vár.
Kb tíz perc várakozás után, újra megszólal, hogy „ hahoooo”, mindez addig megy így tovább, amíg vagy ki nem toloncolom a lakásomból, vagy szóba nem elegyedem vele, vagy meg nem unja és valaki másnak a lakásába nem megy át, hogy ott is elmondja , hogy „helloooo”. Kezdem úgy érezni magam mint Diliországban.
Ha úgy döntesz, hogy elmész valahova és kimész az utcára, akkor csupa olyan ismerősbe botlasz, akik midenféle ismeretlennel, hangosan, politikáról vitáznak. Álltalában olyan szavakat vágnak egymáshoz, hogy : demokrácia, ez türhetetlen, velünk ezt nem csinálhatják tovább…
Ott állnak, kiabállnak , a többi ember meg csak áll és bámulja őket. Időnként egy – egy bekiabál, aztán hangzavar és őrület lesz, míg végül mindenki dühödten üvöltözik. Páran megunják és elmennek. Megint mások pattogatott kukoricát eszegetnek, néha bekiabálnak, hogy „hülye, őrült, mennj az a..-ba, takarodj, vagy éppen nevetnek, kacsingatnak, szíveket mutogatnak, sírnak, vagy azt kiabállják, hogy „tetszik / like / lájk” ezt különböző módon, kiejtéssel és hangsúllyal.
Időnként meglök valaki és mint aki jól végezte a dolgát, rohan tovább. Egyesek megböknek az ujjukkal, reakcióra várnak, elmennek. Csak úgy, minden előzmény nélkül.
Az egyik sarkon magányosan áll valaki és hangosan kiabál : „ Utálom az életetemet. Miért nem szeret senki sem ? ” Két sarokkal odébb egy lány mutogatja a legújabb eljegyzési gyűrűjét miközben fontos közlendője van: „ Imádlaaak !! Szerelmeeeeem ! Te vagy a legjobb férfi a világooon és én úúúúgy szeretleeeek ! „ – Te jó ég fut át az agyamon, milyen pasi visel el egy ilyen őrült nőt? Két hete állandóan ezt üvöltözi, kb fél óránként kirohan a házból és az egész világgal tudatja, hogy ő milyen szerelmes és szerencsés, és az ő pasija a legbikább bika. huhhh. Semmi bajom a szerelemmel, de egy ilyen nőtől menekülni kell. Hát nem ciki a pasinak a haverjai, az ismerősei előtt ? Pár lépéssel odébb egy másik lány mindenkinek elmondja, hogy új frizurája van . Pont mellette egy másik a Nike tornacipőjére mutogat: „Imádom !” Egy srác, kicsit odébb a fejét veri a falba” miért? miért ? miéééért ? elhagyott !! de miért ? „ – szívesen beszólnék neki, hogy lehet, hogy pont ezért.
Időnként újabb ismerősökbe botlok, akik az orrom alá dugják a gyereküket és körbe körbe forgatják: „ Látod, így néz ki előlről. Így hátulról. Ilyen alulról . Á, nem ez a másik oldala. Jajj. És ilyen amikor mosolyog ! – de a gyerek csak nem akar mosolyogni, ezért csiklandozni kezdik, amig el nem érik a kívánt hatást. Na, akkor már ők is boldogan mosolyognak, mindketten és a gyermeket tartó ezt mondja: „Boldogok vagyunk ! „
Ha ilyen megpróbáltatások és őrület után nagy nehezen hazajutok, akkor a lakásomban megint káosz fogad.
Öt percenként csöngetnek az ajtón .” Gyereee, játsz velem Farmvillet ! „ NEM. ( becsukom az ajtót )
„ Gyere el a rendezvényemre ! NEM ( Becsukom az ajtót. Újra ) „a szomszédom gyerekének a keresztelőjére, az unokatesóm férjének a barátjának az ismerkedési esjére.” NEM „Gyere és lájkold a képemet . Gyere és és legyél a barátom. Gyere és segíts ,hogy sok lájkom legyen. Léci, léci, léciiiii . Felteszek cuki kiskutyás, kiscicás képeket is. Nézzd csak „…és már veszi is elő. NEM ! „Gyere el és legyél te, az a szerencsés, aki megnyeri a tábla csokoládét a hosszú hétvége után, amit természetesen te fizetsz.” NEM !NEM és NEM ! „ De megmenthetnéd a pillangók és a vadmalacok kereszteződésének a hagyományát is …. ” NEEEEEEEM
Időnként az ablakon is bekukkantanak és csak annyit mondanak, hogy boldog, megáldott, relax, ideges, szomorú….
Ha idegileg túléltük a napot és még van türelmünk és kedvünk, akkor otthon, este letelepedhetünk egy hatalmas fotóalbummal felszerelkezve a kanapéra és végiglapozgathatjuk az összes ismerősünk és természetesen a saját fényképeinket is. Csodás.
Még több cikk, gondolat és valóság a Facebook : STORY TO GO oldalon 🙂
képek Pinterest
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: