Pillanatok születése és elvesztése

Akarta az érzést. Újra szabadnak lenni. Testben, lélekben, gondolatokban. Amikor a napi rutin nem része az életének, ahol a pillanatok nem egy dolog körül duruzsolnak az agyában. Elnézte a víz messzire hullámzó játékát. Szerette a furcsán komoly és izgató édes játékot a parton. Csak ő és a gondolatai között. A végtelen kékségbe révedő pillanatok egyikében mindig megtalálta az üresen-teljes gondolatok szépségét. Annyira tökéletesek voltak és kerek egységet alkottak önmagával, hogy megnyugodva mégis izgalmi mosollyal az arcán lépkedett hazafelé.
Minden pillanat szül egy másikat és minden választás elénk röpít egy újat. A ma elképzelései a holnap játékostársai az életben és a majdani jövő alapjai. Az érdekes és mélyre tekintő kérdések között cikázva, felemelt egy lapos követ és messzire hajította. A víz surolásának pillanatnyi töredéke alatt pattogott tovább a kő a tükörsima szakaszon. Új erőre kapva, lendülettel elérve az utolsó finom és halk játszmát, amikor a víz alá bukkan, hogy egyszer majd ismét a parton találja magát. Milyen furcsa az élet – gondolta viccesen – a múlt, a jelen és a jövő hirtelen egyszerre próbálták beszabályozni az életét. A megoldás kulcsát már a kezében tartotta, csak el kellett fordítania a zárban, mint egy szimbólumot a döntés lezárásaként.