Családon belüli erőszak, kényszerláthatás, a nők és gyerekek jogai és lehetőségei napjainkban

Hiszem, hogy ha ilyen esetek nyilvánosságra kerülnek, mint amiről most írni fogok, akkor  végre történik valami kézzelfogható, hogy kinyílnak a szemek, ott ahol kell és lesz változás. Mert felháborító dolgok játszódnak le színfalak mögött és nyilvánosan egyaránt.  A  nők és a gyerekek harcai, a családon belüli erőszak, a lelki terror, a verbális és nonverbális bántalmazások végtelen sora , a kényszerláthatások, az elhallgatott, félő és reszkető pillanatok és tettek amik kihatnak a nők és a gyerekek mindennapjaira, jövőjükre, fejlődésükre. Sajnos a kényszerláthatás és a gyerekek érdekének figyelmen kívül hagyása éppúgy  sorozatos probléma Magyarországon mint a családon belüli erőszak. Mi a joga egy apának, mitől lesz valaki apa és mitől jó apa? És milyen jogai vannak a gyereknek, aki fél, aki retteg és menedéket keres….az apa elől. Milyen joga van annak a gyereknek, akinek a pénzét a saját apja elveszi, akit a saját apja próbál kiforgatni a vagyonából. A vér nem válik vízzé tartja a mondás, de jogot ad-e a vér ,mint kötelék ahhoz, hogy egy szülő mindenkin és mindenen átgázolva érvényesítse saját akaratát gyermeke érdekeivel és kéréseivel szemben. 2014 –t írunk, a számtalan  történet egyes részletei mégis mintha az őskorba röpítenének vissza, ahol emberek öntörvényűen kezelték a törvényt, ahol nem voltak tabuk. Adott egy család, ahol az apa és a gyerekei között semmilyen kötődés nem alakult ki, mert az apa a család mellet is saját életét élte. Amikor otthon volt, akkor sem foglalkozott a gyerekeivel ,gyakran volt agresszív, poharakat vágott a földhöz és lelki terrorban tartotta a családját. Az édesanya 2008- ban rászánta magát a lépésre, hogy elköltözik és elválik, mert az apa nem jó példát mutat a gyerekeknek, ráadásul állandósultak a veszekedések és a férj agresszivitása is. A bíróságon az apa elismerte hibáit, agresszív természetét és hogy az ő hibájából romlott meg a házasság. Kanyarodjunk kicsit vissza az alap kérdéshez. Mitől apa, egy apa? Attól hogy vér szerint övé a gyermek, vagy attól, hogy szereti,utat mutat, játszik foglalkozik, tanul vele, megmutatja az élet szépségeit….. Nem hiszem hogy csak a vér szava lenne a felelős azért a három apró betűért amiből az  „ apa” szó születik. A gyermekkel együtt jó esetben egy apa és egy anya is születik. Esetünkben ez az apa sohasem született meg. Életét továbbra is önző egoista módon élte tovább a családban, majd a válás után is. A hétvégi láthatások félelemben teltek el, és a gyerekek nem akartak az apjukkal lenni. De nem volt mit tenni, mert a törvény ragaszkodik még a kényszerláthatásokhoz is. Az apa joga és kötelessége ….de mi van akkor amikor az apa ezeket az órákat lelki terrorra,és az anya elleni nevelésre fordítja? Mi van akkor , amikor a gyerekek könyörögnek, hogy anyu segíts, nem akarok menni? És az édesanya kénytelen fájó szívvel végignézni, hogy nem tud mit tenni. Nincs semmilyen joga, hogy visszatartsa a gyermekeit. Aztán ahogy telnek az évek a nagyobbik gyerek eléri a 18 évet és ír egy levelet az apjának, hogy most már nem kötelező, így nem akarja látni többet. A kistestvér egyedül marad és egyedül szenvedi tovább a vasárnapi délutánokat. Kényszerláthatás , igen létezik ilyen szó. S mint a nevében is benne van „kényszer „ , mégis kötelező. Hogy kötelezhetnek egy gyermeket olyan dologra, ami kényszer ? Ami a testi lelki fejlődése ellen van. Ami kifejezetten káros a számára? És ha ez még nem lenne elég, az apa minden eszközt megragad hogy elvegye a gyerekei pénzét. A lánya egyetemi tanulmányaira félretett pénzt elvette, közös vagyont letagad, és úgy állítja be, hogy minimálbérből él. Persze, vállalkozó, azt és úgy könyvel el, tüntet el, amit csak szeretne, ami és ahogy neki kedvező. Mindeközben sport BMW-vel jár, utazik, étterem, kávézó, mozi, színház, barátnők, wellnes, tenisz…minden belefér az életébe csak a gyerekei érdeke nem. A tartásdíjat bíróságon akarja csökkenteni mondván nincs miből élnie… az pedig, hogy mindemellett milyen luxus életet él, afölött lecsukjuk a szemünket. A BMW-jét a végrehajtó és a bíróság kivonta a forgalomból és kötelezte, hogy az okmányirodán adja le a forgalmiját. Mindez két  éve történt. Ő azóta is naponta használja az autót, a forgalmit nem adta le, és többszöri felszólítás ellenére sem tesz semmit. Öntörvényűen, a saját szabályai alapján él. Hol van ilyenkor a jog, a törvény, a rendőrség? Mindez napjainkban, Magyarországon, úgy hogy azt tesz amit akar, büntetlenül. A gyerekek lelki sérüléseiről, jövőjükről, napi félelmeikről hallgatunk éppúgy mint az egyéb erőszakokról. Mindezek késöbbi  társas kapcsolataikra való kihatása pedig marad a szőnyeg alá söpörve. Mert hiába beszélünk családon belüli erőszakról, hiába a gyerekek lelki törése és egy életre való sérülése, hiába az édesanya erőn felüli próbálkozása, hogy gyermekeit megvédje az apjuktól és annak önző sokszor nárcisztikus magatartásától. A törvény az apa oldalán áll. Kényszerláthatás, családon belüli erőszak – lehet hogy nem kellene megvárni amíg komolyabb, visszafordíthatatlan következményei lesznek. Tartásdíj csökkentés és nem fizetés – lehet hogy nem kellene mindent elhinni amikor minden második apa azt bizonygatja hogy minimálbérből él, miközben magas színvonalon, drága autóval, a gyerekei pénzét is elvéve él. És egy idő után az édesanya eljut arra a pontra, amikor az éj leple alatt szemrehányást tesz önmagának, miért ezt a férfit választotta gyermekei apjának. Sajnálja a gyerekeit hogy ez a férfi az apjuk, s bár ezen már változtatni nem tud, megpróbál minden tőle telhetőt hogy az elviselhetetlent elviselhetővé tegye és bocsánatot kér, hogy ilyen apát választott….. Ez lenne ma Magyarország? Hol vannak a gyerekek, a nők jogai? Egy szabad, félelem nélküli élethez ! Egy élethez, ahol a gyerekeknek csak a tanulásra kell koncentrálniuk, hogy okosodjanak, hogy a szabadidejüket a koruknak megfelelően alakítsák, fejlődjenek, lélekben, jellemben, testileg egyaránt. Családon belüli erőszak, kényszerláthatás, lelki terror,és egy nárcisztikus apa ….a jog, a védelem, a segítség, a megoldás pedig sehol. Úgy gondolom a nők jogaiért valamint  a családon belűli erőszak megállításáért nem lehet eleget tenni. Ugyanígy fontos megemlíteni azonban a gyerekek jogait akik szintén szenvednek a családon belüli erőszaktól. Legyen az verbális vagy nonverbális módja, lelki terror, vagy az édesanya bántalmazásának látványa, hiszen ez is számtalanszor a gyermekek szeme láttára történik.  Mindezeket az átélt traumákat a gyerekek örökre magukkal cipelik.  Sokszor a válás sem jelent  végleges kiutat és megnyugvást a családnak. Az apa ugyanugy terror alatt tartja gyermekeit és az édesanyát, zaklatja őket és uralkodni akar a családon mint azt  még  a házasság alatt tette. Így alakulnak ki a kényszerláthatások, amikor a gyermek szenved, fél az apjától, védelem nélkül, egyedül, megára hagyva tölt el időt egy olyan emberrel, akiben nem bízik meg, akitől menekülne.  Ördögi kör. Az édesanyáknak meg kell kapniuk azt a jogot és lehetőséget, hogy megvédhessék gyermekeiket a bántalmazótól, a lelki terrortól, ami a gyerekek lelki és fizikai fejlődését hátráltatja. Ez alapvető emberi jog kell hogy legyen !! ( mind a gyermekek, mind pedig az anya számára ) Az utóbbi időben nagyon sok ilyen esettel találkoztam, ( mind coachként, mind pedig stylistként – hiszen ilyenkor egy kicsit a pszihológus bőrébe is be kell bújnom, a nők megnyílnak előttem és hihetetlen életutak, sorsok rajzolódnak ki )  nagyon sokat olvastam a téma után, kutattam a lehetőségeket. Össze kell fognunk,  nem szabad tovább hallgatni, mert most, ma, nincs olyan törvény, lehetőség , ami megvédené a nőket, a gyerekeket. Hallgatnak, mert félnek, mert sokáig reménykednek és maguknak sem akarják bevallani a szomorú valóságot. Hallgatnak mert anyai ösztönüknél fogva az utolsó utáni pillanatig is reménykednek a család összetartó erejében, a férfiban akinek gyereket szültek. Vannak nők, akik felállnak és eljönnek egy ilyen házasságból, kapcsolatból,ami a poklot jelentette neki , én is megtettem ugyanezt.  Azonban a teljes pokol számtalan esetben nem szűnik meg ezzel a lépéssel.  A volt férj továbbra is lelki terrort, félelemben tartást gyakorol és a bosszú végelláthatatlan lehetőségeit alkalmazza, nem kímélve még a saját gyermekeit sem . Sok nő azonban nem tud vagy  nem mer felállni.  Mert nincs jog, nincs védelem, nincs kiút és lehetőség , kapaszkodó a számukra. Ezen kell változtatni.  Nem a nőnek kell szégyelnie magát és hallgatni, hanem a férfinak aki képes ezt tenni a családjával, egy anyával és a gyerekeivel. Tudniuk kell a nőknek , hogy nincsenek egyedül, hogy van választásuk és van jövőjük. Az erőszakot elszenvedők   számtalan lelki sérülést is hurcolnak magukkal, melyeknek látható és nem látható nyomai is vannak. Az új életet, új önbizalmat, új lehetőségeket  pedig csak nagyon lassan tudják felépíteni. Ez  ma 2014-ben a családon belüli erőszak, a kényszerláthatás, a nők és a gyerekek napi kálváriája.